Bár megofgadtam, hogy tartom az időrendiséget, de akkor túlságosan sokára értem volna el eddig a filmig, és ez most még friss filmélmény. No, nem annyira vészesen, éppen annyira, hogy egy picit már ülepedett, de azért még emlékszem rá. 

port.hu szerint: A különlegesek közt ő a legkülönlegesebb. A győzhetetlenek között ő a legerősebb. Farkas (Hugh Jackman) vad, magányos, kortalan. Minden sebe azonnal gyógyul, a csontjait adamantiumötvözet teszi törhetetlenné. Ezúttal azonban - hosszú élete során először - mégis sebezhető.
Egy titokzatos férfi kérésére Logan Japánba utazik, ahol egy olyan ajánlatot kap, amelytől egész élete megváltozhat. Ám céljai eléréséhez le kell győznie a félelmetes Ezüst Szamurájt, egy csapat nindzsát és egy veszélyes tudóst is. Erején felül harcol, ám nemcsak a szamurájkardok fenyegetik: saját démonait, kétségeit és félelmét is le kell győznie ahhoz, hogy életben maradjon. Ha viszont győz, erősebb lesz, mint valaha volt.

Kezdeném ott, hogy mennyi féle kritikát olvastam a filmről. Az általános vélemény az, hogy nem az, amit elvártak volna, hogy alulmaradt az várakozásokhoz képest. Én úgy ültem be a moziba, hogy előtte X-men filmet soha nem láttam, és az egész mutáns-dologról sokat nem tudtam. Egy nézhető akciófilmre számítottam, amit Hugh Jackman jelenléte még feldob egy kicsit, és ezt abszolút megkaptam. Nem volt olyan, hogy értetlenül ültem volna, a sok utalás miatt - egyetlen esetben, Jean első felbukkanásakor, de kaptam egy gyors kiegészítést hozzá, hogy ki is ő. Aki korábban is szerette az X-men filmeket, annak nyilván más elvárásai voltak a filmmel kapcsolatban. Több mutánsképesség, több akció, egy kicsit wolverine-esebb Logan - ezeket nyilvánvalóan nem ütötte meg a film. De nekem, mint kezdő X-menesnek ilyen problémáim nem voltak. Még úgy sem, hogy tudtam, Logan elpusztíthatatlan, mert ezzel együtt is végigizgultam a film utolsó egy óráját. 

Más szemszögből nézve viszont... Ha most, már az első két film ismeretében gondolok vissza rá, akkor helyet kell adnom annak, hogy Farkas karakterét elpuhították, bár hozzáteszem, nekem tetszett az, hogy megpróbálták megközelíteni a karakter lélektani oldalát. Ami azt illeti, még sikerült is. Ráadásul - köszönhetően annak, hogy előreolvastam a létező összes spoilert a X-men 3-ról -, tudom, hogy ez az elpuhulás nem feltétlen a The Wolverine-nél kezdődik, hanem már Az ellenállás végénél. Mert egy Logan nem sirat meg senkit. Esetleg összeráncolt homlokkal mered a távolba, de így nem. Mellesleg a Jean-dolgon még mindig fenn vagyok akadva, de mindegy is. Így utólag azért hiányzik kicsit a megmondó ember Logan - egy momentum maradt meg a filmből nagyon, ahol ez nyomokban tapasztalható, amikor kihajítja az igazságügy minisztert az ablakon, és közli, hogy fogalma sem volt arról, hogy van ott medence. Határozottan A kívülállókban megismert Wolverine-t idézte. 

Az első nagaszakis jelenet meghozta a kedvet a filmhez, és kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni. A medve, a kocsma, a vörös csajszi szépen elvezettek Japánba, a főfószer halálos ágyához. Kérése abszurd volt, Logan nyilván nemet mondott, tökre helyén van a dolog. Megyünk tovább, jött a bevezetés a japán kultúrába, belváros, temetés, jakuza, ninják. Ez is teljesen rendben volt. Aztán a vonaton ugrálós jelenetet nagyon bírtam, és még most is bírom, mert ez Farkas. 

Ugranék az utolsó nagy jelenethez, mert addig nagyjából minden stimmelt, és a helyén volt. Oké, van egy adamantiumból épített robot, tök királ,y meg bejöttek az effektek, a képi világ, az akció. Minden. De az, hogy levágják Farkas karmait, az kiborító. Bízom benne, hogy Singer kitalál valamit, kerítenek valakit, aki jól bánik az adamantiummal, és csinálnak Logannak szép új karmokat, mert egy Farkas nem maradhat menő karmok nélkül. Ezt viccesen adom elő, de halálosan komoly. Mert hozzá tartozik. És ha már a kemény, odamondós stílusából elvettek, ennek muszáj megamaradnia. 

Vegyük górcső alá a karaktereket... Jean szerintem fölösleges volt, ezt már akkor is úgy éreztem, mikor még nem láttam a filmeket és nem volt bennem ilyen mértékű antipátia a lénye iránt. Mariko és Yukio egymás szöges ellentétei, de nagyon jól passzoltak a filmbe, és kifejezetten szerettem a vörös csajszit Logan mellet, ahogy együtt harcoltak. Vipera... fura kettősség van bennem vele kapcsolatban, mert nagyon sok lehetőséget adott volna, hiszen minden filmbe kell egy vonzó gonosz. Viszont Vipera leragadt ott, hogy tudós, meg mutáns, de úgy különösebben emlékezetes pillanatai nem maradtak meg. Nem úgy, a kis ninja-íjász gyerek, akinek a karaktere túlzottan valószerűtlen, naiv volt. Ráadásul folyamatosan hülyeségeket halmozott hülyeségre.